WOBE

Lenyomják a torkodon

A mai "civilizált" világ rendszerében alapvető hibák vannak, de ezekkel látszólag senki nem foglalkozik. Ezekről a hibákról egy raklapnyi könyvet lehetne írni, én most kiragadnék egy témakört, melyet a teljesség igénye nélkül, pusztán unatkozásból kifejteném nektek. Itt-ott hallani, hogy az emberiség önkreteszi önmagát, amely a pénzügyi rendszer működésére vezethető vissza. Ebbe most nem folynék bele, viszont az egyik meghatározó tényezőjéről lesz szó, a lobbiról, azon belül is az élelmiszerlobbiról.

"A lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van. A lobbi egy kommunikációs érdekérvényesítő eszköz. A lobbisták általában egy cég vagy csoport, de leggyakrabban egy iparág érdekeit képviselve különböző lobbicsoportokba tömörülnek."

A magyar Wikipedia elég szűkösen ír a fogalomról, csupán annyi lényeges derül ki, hogy vannak szervezetekhez és iparágakhoz köthető lobbik. Ezt a fogalmat azért nem lehet rossznak nevezni, mert pl. a környezetvédelmi lobbisták rendkívül fontos szerepet játszanak a zöld törvényjavaslatok elfogadtatásában, viszont az ipari lobbi az egyik legkártékonyabb dolog a világon. Bár a gazdaságon "javít", az emberek életét könnyedén tönkreteheti, hiszen ilyen intézmény a dohánylobbi is.

Nem titok, a dohányzás és az alkohol fogyasztás károsabb tevékenységnek minősül, mint bizonyos könnyűdrogok (pl. marihuána) fogyasztása, hiszen mindkettő testi függőséget okoz és intenzív fogyasztása mellett bizonyítottan rendkívül súlyos betegségeket és halált is okozhatnak. A lobbi pontosan azért van, hogy ezen termékek hátráyait eltussolják és kiemeljék az előnyeit, például hogy rengeteg adó kerül az államkasszába ezenek köszönhetően. És mivel - a példánál maradva - a könnyűdrogok mögött nincsenek multicégek, ezeket betiltották, hiszen ettől függetlenül ugyanúgy károsak. Viszont a jóval károsabb cigarettát és alkoholt a lobbijuknak köszönhetően, bizonyos elvi szinten élő korlátozások mellett engedélyezettnek minősítették. Szerencsére a közvélemény egyre inkább átlát ezeken a hazugságokon, viszont a XXI. században komoly veszélyt jelent az élelmiszer ipar mögött álló lobbi.

Az emberek nagytöbbsége gondolkodás nélkül beül egy-egy gyorsétterembe, ráadásul a legtöbb szülő is boldogan megveszi az eféle "éttermek" által kínált gyermekmenüt a kölykeinek. Bele se gondolnak, hogy ezzel egy egész generációt rontanak el, hiszen az ízfokozókkal telepumpált, gondosan elkészítettnek vagy természetesnek egyáltalán nem nevezhető "ételek" mellett már a nagyi főztje közel sem érződik olyan finomnak és szép lassan kialakul egy lelki függőség. A gyorskaja mindemellett rendkívül egészségtelen, de ez a cégeket olyannyira nem zavarja, hogy a mögöttük álló lobbi kiharcolt amerikában egy olyan törvényt, mellyel a felelősség akkor is a fogyasztót terheli, ha valaki bizonyítottan a "mekis kaja" miatt lett beteg.

Sajnos a házikoszt minősége is megállíthatatlanul romlik le, hiszen az emberek a termelői piacok helyett előre csomagolt, konyhakész hozzávalókat vásárolnak szupermarketekben, melyek minősége még a legnagyobb cégeknél is megkérdőjelezhető. De ezzel sem törődik senki, hiszen kilobbizták maguknak a nekik kedvező jogaikat. Sokan választják éppen ezért a bio termékeket, de túl sok különbség ezeknél sincs, csupán elhitetik az emberekkel, hogy ha mondjuk chips helyett természetazonos kukoricafelfújtat esznek csomagonként 5900 forintért, akkor egészségesebbek lesznek, holott szerintem a szokásokon kéne változtatni, nem az ételeken. Ez egyébként már inkább egy másik témához, a funkcionális élelmiszerekhez kötődik, ami dióhéjban a jelenlegi táplálkozási szokásokat kielégítően, mesterségesen "egészségessé" tett ételeket takar, akit érdekel nézzen utána az interneten.

Manapság az egészséges ételekre vágyóknak nehéz dolguk van. A fél évszázada még természetesnek vett étkezési szokások ma már majdnem eltűntek. Az élelmiszerlobbi "áldásos tevékenysége" nem a fogyasztóknak kedvez, hanem csak és kizárólag a nagy cégeknek, akiknek teljesen mindegy, hogy mit adnak el, amíg pénz jön belőle. Ma már az élelmiszer is ugyanolyan termék, mint minden más: valami olcsó, könnyen előállítható szar köré felépítenek egy jól eladható, vonzó márkát melyet aztán jóval áron fölül értékesítenek. A gyorskaja, mint pl. a McDonald's, a cukros üditő vállalatok, mint a The Coca Cola Company (Coke, Fanta, Sprite, Nestea, Natur Aqua), a kávé, az ételízesítők, a tejcsokoládé, a fagyasztott élelmiszerek, ezek mind ilyenek és mégis a mindennapi életünk része az összes. Érdemes elgondolkodni, hogy mit is rejt a csomagolás.

Celebek mint emberek

A napokban feltettem egy képet a Facebookra, ahol a kommenteknél eléggé elharapódzott a helyzet. Arra gondoltam, hogy a teljesség igénye nélkül körbejárom a szituációt és kifejtem, vagy épp kitalálom, hogy melyik félnek miért van, vagy épp miért nincs igaza.

Tudni’llik Tóth Gabinak a napokban lesz egy “klubtalija” a margitszigeten, amire lehet plakátokkal pályázni és a legjobb mű készítője ajándékot kap. Na már most én gondoltam egyet és készítettem egy képet, amelyen arra buzdítom az embereket, hogy szavazzanak Gabira a BRAVO Otto gálán. Egoizmus nélkül úgy gondoltam, hogy a végtermék olyannyira jó lett, hogy felrakom Facebook -ra, hadd lássa az egész világ. Eleinte nem jött semmi említésre méltó hozzászólás, de aztán egy sulitársam bekommentelt egy eléggé szubjektív és sértő megszólalást, amit Gabi nem tudott szó nélkül hagyni, és válaszolt rá. Én úgy vettem észre, hogy egy egész kis komment csata bontakozott ki, ahol meglátásom szerint mindkét félnek igaza volt.

Ugye a sulitársam szerint Gabi egy “megcsinált celebecske” aki azzal próbál népszerű lenni, hogy éppen új hajszíne van, vagy hasonlók, Gabi szerint meg az ilyen emberek csak féltékenyek mások sikerére és meghívta őt, hogy igyanak meg egy sört és meglátja, hogy a “celebség” mögött ott van a lány a szomszédból.

Én pártatlan maradtam, hisz szerintem mindkét félnek igaza van, ugyanakkor a sulitársam is és Gabi is totálisan félreérti a másikat.

Tény, hogy egy olyan embernek, mint a sulitársam, aki nem lát bele az egész média rendszer működésébe, viszont nem is dől be az illúziónak szemet szúrhatnak a “celebek”, csupán azt nem vette észre, amit például én már rég: külön kell választani a “produkciót” és az embert. Ahogy a legtöbben nem keverik a munkát a magánélettel, úgy a “hírességek” sem mennek le fellépőruhában, full sminkben a boltba kifliért. Erre Gabi rá is érzett és lelkesen, már-már kedvesen invitálta a sulitársamat egy közös összeröffenésre, hogy megmutassa neki, hogy ő igazából egy nagyon szeretetre méltó, kedves és csupaszív leányzó. (ez az én véleményem persze :D) 

Innentől kezdve már kezdett átmenni a dolog értelmetlen fecsegésbe, úgyhogy ezzel most nem is foglalkoznék, csupán arra próbálok rávilágítani, hogy bár sokan együtt említik a szerintük rossz magyar pop zenét a rossz magyar “celebekkel”, de szerintem ez a két dolog nagyon szépen el tud különülni egymástól. Ez egy nehéz teher az alanyoknak, akik azzal, hogy aláírtak egy lemezszerződést, tudva vagy előre nem látva ezt vállalták és ezzel együtt azt is, hogy bizony nem mindenkinek fog tetszeni az, amit csinál, de ezt le kell nyelni. A legtöbb ember meg szerintem úgy van vele, hogy nem veszi a fáradságot arra, hogy átgondolja amit mondd, hiszen úgy vannak vele, hogy “ő a Kovács Pista, láttam a tévében, de nem tetszett, ezért Kovács Pista egy hülye f*sz, aki csak provokálja magát azért hogy híres legyen”, amikor a “celebek” nem azért vállalnak el talkshow -kat, vagy valóságshow szerepléseket, mert exhibicionisták, (tisztelet a kivételnek) hanem mert nemsokára jön az új lemez, vagy a klip, vagy egy nagyobb koncert és kell a reklám. Tudatni kell a néppel, hogy igenis ott van, él, még mindíg dolgozik és ha ehez jelen esetben a dzsungelben kell élni pár hétig, akkor az illető minden további nélkül száll fel a gépre, hiszen neki ez a munkája, ő ebből él és ahogy a rendőr sem igazoltat civilben autósokat, úgy a “celeb” is csak egy ember, aki az interjúk meg a forgatások után - épp úgy, mint Hannah Montana - leveszi magáról a “híresség” jelmezt, hazamegy, megmossa a fogát, lefürdik és fáradtan lefekszik aludni. Pont úgy, mint bárki más.

FRISSÍTVE! Minek nekünk zenetévé?

Érdekes zenefilozófiai témakörbe tapicskolnék bele könyékig. Az a kérdés merült fel bennem, hogy manapság szükség van-e még a zenetévékre? A dolog elég kétélű, sok nézőpont van, és mindegyik más, és az internetes terjeszkedéssel egyre több alternatíva merül fel. A tévé nem jó, mert nem friss, és korlátolt a tartalom mennyisége és minősége, ugyanakkor az interneten megnézhető klippekkel az a baj, hogy ha nem egy híres előadóról van szó, akkor senki nem talál rá.

A hazai viszonyokat tekintve ugye régen, mondjuk a 90 -es években nem volt nagy választék. A zenei kisfilmekre vágyó közönség a Z+ -t nézte, mert nagyon más nem volt. Amikor az MTV Networks felvásárolta a zenetévét és az európában már sikeres VIVA licenszét húzta a csatornára, a nézők száma megugrott. Egy idő után a közönség sokszínűsége miatt már nem tudták kiszolgálni az igényeket, ezért magyarországon is elindult az MTV. Ezzel a VIVA célközönsége hivatalosan is a 8-16 éves korosztály lett, az MTV -re meg átkerültek a rock és alter zenék.

Nemrég viszont a netes videómegosztó oldalak elterjedésével a hazai pályán is létjogosultságot szerzett az internetes tartalommegosztás. Látszólag ez a jövő, hiszen egy-egy előadó új klipjét azonnal meg lehet nézni, míg a zenetévén különböző okokból akár heteket, vagy akár hónapokat is kell várni.

Tehát egy sokkal emberközelibb, interaktívabb és látszólag jobb megoldás került az emberek kezébe, amivel már most többen élnek mint a hagyományos tévézéssel. Az internet hatása ráadásul a csatornákra is rányomta a bélyegét, kevesebb zenét játszanak, és kezdenek teret hódítani a showműsorok.

Ezzel nem is lenne baj, de egy zenetévé elvileg nem erről szól, ezzel csak maguknak ártanak. Nem is beszélve arról, hogy egy új, amatőr, vagy kevésbé ismert előadó vagy zenekar klipjét soha nem fogja adni egy tévé sem, pláne itthon nem, hiszen örülnek, ha be tudják szorítani azokat a klippeket, amiket muszáj leadni. (ne menjünk bele, hogy miért)

Az én véleményem szerint egy új weblapra lenne szükség, ami ötvözi az MySpace "zenei szakértelmét" és a YouTube egyszerűségét. Szerintem egy Facebook alapú, de a közösségi oldaltól független portál kéne, amely egy nemzetközi online "zenetévé" lenne. Bárki bejelentkezhetne a Facebook profiljával, lehetne kommentelni, lájkolni és megosztani. A népszerű zenék mennének a főoldalra, a kevésbé népszerűek meg a süllyesztőbe. Egy-egy klip mellett lennének infók az előadóról, a fellépésekről, és szinte mindenről. Vannak ilyen próbálkozások, hasonló elképzelés a Bebo.com, de mivel szerintem 10 -ből 9 embernek fogalma sincs, hogy mi az, ez már le is írja az egészet.

Valószínű, hogy ez már több embernek eszébe jutott a tengeren túlon és már dolgoznak az ügyön, ki tudja, lehet, hogy pont holnap fog debütálni egy ilyen oldal. De persze lehet, hogy pár éven belül jön egy negyedik lehetőség, ami lesöpör mindent erről a piacról, és egyeduralkodó lesz. Akár a zenetévéknek jön meg az eszük, akár a Facebook fog össze a YouTube -bal és készítik el együtt a saját MySpace Music oldalukat, akár ez a misztikus negyedik lehetőség tör élre, én őszintén hiszem, hogy hamaroan eljön a klip nézés új generációja.

FRISSÍTVE (2010.03.22.)
Közben rájöttem, hogy a VEVO nevű oldal gyakorlatilag pont megfelel az általam elképzeltnek, de egyelőre egyáltalán nem elérhető magyarországon.

Kávészemek nyomában

A világ leghíresebb kávézója már évek óta kerülgeti hazánkat, de pár kétes eredetű információ kivételével sose tudott senki semmi biztosat arról, hogy lesz-e magyar Starbucks. Nemrég újra felröppent a pletyka, és bár még mindíg senki nem tud semmit, ennek ellenére szinte biztos, hogy az óriás cég letelepszik itthon, de mit szólnak ehez a már meglévő gyors kávézók?

Tegnap este a Deák téren voltam, kezemben a kedvenc kávémmal. Nagyon hideg volt, az ismerőseimre vártam, és örültem, hogy az isteni mentás latte melegíti a kezem. Fagyoskodásom közepete gondolkodtam a hazai kávézók helyzetén, és úgy vettem észre, hogy az egyes márkák között legalább akkora különbségek vannak, mint a politikai pártok között. Mindegyik láncnak van egy kialakult közönsége, akik között egyáltalán nincs átfedés. Costa Coffee, Coffee Heaven, California Coffee Company, hogy csak a három legnagyobb hazai coffee shop -ot említsem. Az üzletpolitikájuk gyakorlatilag ugyanaz, de a boltok berendezése, az emberek és a személyzet teljesen más. Egy közös van bennük, mégpedig az, hogy a három cég legtöbb üzlete egy-egy forgalmas utcában vagy téren van. A Coffee Heaven -nek volt egy boltja bevásárló központban, mégpedig az Arena Plazaban, de ahogy egy internetes magazinnak is elmondták, nem volt nyereséges, ezért be is zárt. Ennek ellenére a Ferenciek terén, a Deák téren és az Oktogonon mindíg tele van az üzletük.

Egyértelműnek tűnik, hogy a magyar vásárlóközönség az ilyen üzletekre fogékony, ezért is volt furcsa, amikor a Westend földszintjén feltűnt a következő felirat: "Itt hamarosan STARBUCKS fog nyílni". A hír órák alatt körbefutotta a magyar internetet, Twitteren mindenki retwittelte, sok hírportálon beszámoltak róla, de konkrét információt senki sem tudott. Pár hétre rá a táblán a "Starbucks" feliratot átmatricázták "kávézó"ra.

Bár az üzlethelyiségben a mai napig nem kezdődtek el a munkálatok, tűzhöz közeli forrásból biztosan állíthatom, hogy igen, lesz Starbucks a Westendben. Ez azonban nem akkora hír, mint amilyennek első hallásra tűnik. Persze, pár hónapig biztos lesz nagy hype, de azután csak egy újabb párt lesz a kávé politikájában.

Instant zene

"Végre egy eredeti produkció a magyar mainstream zenében." Ezt a mondtatot nagyon sokan szeretnék már kimondani, de nem tudják, mivel itthon szinte minden éppen futó produkció egy vagy több külföldi előadó mintájára van felépítve. Persze van néhány egyedi hungarikum, akik egész híresek, de a csapból nem ők folynak.

Ma az iskolában ülve unatkoztam, és jobb híjján Facebookoztam a telómról. Egy ismerősöm kirakott egy régi videóklippet Nikától, kis hazánk talán első tinisztárjától. A "Papa ne félts" című szám volt az, amit én ma hallgattam meg életemben először, mivel valahogy ez a múfaj kimaradt a gyerekkoromból. Azt kellett felfedeznem, hogy a refrén szinte ugyanaz, mint annak a Madonna számnak, aminek a címe megegyezik ezzel, csak persze angolul. Ezen a vonalon elindulva elkezdtem gondolkodni, körbenézni és tettem egy felfedezést, ami nekem egy nagyon új információ volt.

Szerintem azok a magyar előadók akik ma pl. a Viván mennek, mind egy-egy külföldi produkció itthoni megfelelője. Nem szeretnék neveket mondani, de van nekünk Jonas Brothers -ünk, Britney Spears -ünk, Justin Timberlake -ünk, Tokio Hotel -ünk, Fall Out Boy -unk, hogy csak párat említsek.

Gondolom ennek az az oka, hogy azok az emberek, akik a hazaiak mögött állnak nem akarnak kockáztatni, és inkább a tutira mennek. De ez mindíg így volt? Sokszor halljuk az idősebb generációtól, hogy ezek a mai tinisztárok egy-két évig sikeresek lesznek, aztán szépen elbuknak, mert semmi eredetit nem tudnak felmutatni. Tényleg a jelenkor sajátossága ez?

A válasz szerintem egyérteműen nem, hiszen gondljunk csak a Neoton Famíliára, akik az ABBA magyar megfelelője volt, vagy Fenyő Mikire, aki az amerikai Rock'n'Roll életérzést honosította meg, vagy Komár Lászlóra, aki a magyar Elvis. Ők is mind egy külföldi példát követtek, és sajnos szinte semmi eredetit nem tettek le arra a bizonyos asztalra.

Ezzel nem azt feltételezem, hogy a mai mainstream előadók tehetségtelenek, mert amit csinálnak, azt jól csinálják, de miért nem lehetne olyanokat (is) futtatni, akik valami újat, valami egészen mást hoznának be a könnyűzenébe? Miért kell a kreatív és bátor előadókat az underground szőnyege alá söpörni? A válasz egyértelmű, hisz az alter bandák többsége nem is akar híres lenni, de pont azért nem, mert nem akarnak egy lapon szerepelni a másolatokkal. Ők büszkék arra, amit létrehoztak, és él bennük az a sznobság, hogy megőrizzék önmagukat. De akik szerintem csak a sikerre meg a pénzre hajtanak, bátran válalják a teljes image átalakítást, és nyugodt szívvel pattognak annak, aki a háttérből mozgatja a szálakat. Sok jó tehetséges előadó és banda romlott már el így.

Nem szeretnék senkit megsérteni ezzel, volt már egy hasonló kirohanásomból probléma, amikor majdnem elvesztettem egy barátot, de ez most nagyon kikívánkozott belőlem. Ha van véleményed, kommentelj, ha tetszik, küldd tovább a barátaidnak! :)

Abban hiszek, amit mondanak

Manapság a társadalom csak az instant információkat fogadja be. Nehéz találni egy igazán objektív és körültekintő televíziót, vagy internetes hírportált. Az általánosan elfogadott tényállás az, hogy a média nem manipulálja az emberek gondolkodását, csak adja a témát, de ez nem így van.

A most következő írásban egy fiktív személy fog szerepelni, akit mondjuk hívjunk Blablának. Ő egy teljesen átlagos ember, aki szeret tévét nézni, de mellette van élete, tehát vannak barátai, vagy családja. Reggel felkelés után bekapcsolja a tévét, hogy megnézze a reggeli híreket. Tény, hogy napjainkban annyi információ jut el egy emberhez egy hét alatt, mint a középkorban valakinek egész életében. Ennek megfelelően a híradó szinte bombázza az érdekes, vagy épp kevésbé jelentős hírekkel.

Épp a partidrogokról megy egy riport, ami felkeltette az érdeklődését. Mivel soha nem nyúlt drogokhoz, és nem is fog, ezért az információ gyakorlatilag teljesen jelentéktelen számára. Azt mondják a tévében, hogy az éppen aktuális drog azért káros, mert minden emberre másképp hat, és lehet, hogy valaki csak felpörög tőle, de lehet, hogy valaki belehal. Mivel Blablának nincs kémikus végzettsége, ezért a riport száraz tudományos részére bár odafigyel, de nem érti meg.

Délelőtt a munkahelyén/iskolájában az fogadja, hogy valakit kirúgtak, mert nyilvánosan kiírta a Facebookjára, hogy marihuánát fogyasztott. Blabla örül, mert itt a jó lehetőség, hogy bevesse a frissen szerzett tudását, ami a szintetikus partidrogokra vonatkozik, és nem a fűre. Elkezdi mesélni, hogy "valahol hallotta", hogy a drogok azért rosszak, mert minden emberre máshogy hat, és "van aki csak felpörög tőle, de van, aki belehal".

Angliában 10 év alatt több ember halt meg Aspirintól, mint könnyűdrog túladagolásban. Nyilván Blabla nem direkt mondta ezt, hisz melyikünkel nem fordult még elő, hogy azon kapjuk magunkat, hogy gyakorlatilag ugyanazt az információt meséljük az ismerőseinknek, amit "valahol hallottunk" vagy "valahol olvastunk.

Ez az egész egy tudatalatti dolog, ami tökéletes táptalaja lehet a széles körben elterjedő tévhiteknek és összeesküvés elméleteknek csak azért, mert mi, szegény emberek egy ilyen riporttól néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mehetünk főorvosnak a toxikológiára.

Érdemes elgondolkodni, hogy vajon jó-e az, ha szelektálás nélkül, mindenhonnan információt töltünk magunka. Valószínűleg ha elolvastad ezt a cikket, holnap önfeledten fogod fikázni a médiát a barátaid előtt, és megint rá fogsz jönni, hogy mintha ugyanezt olvastad volna "valami blogban"...

Angol bőrök

A Skins című sorozat rövid idő alatt az idősebb tinédzser generáció egyik kedvence lett. Cenzúra nélkül foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek a médiából eddíg kiszorultak. Életeket, sorsokat mutat be, és nem csak üres Hannah Montanak szaladgálnak jobbra balra.

A jelen kor médiája eléggé meg van retusálva. Be vannak osztva a kasztok, hogy a tinimagazinokban csak rózsaszín köd jelenhet meg, a híradókban csak halál, a közszolgálati csatornákon meg semmi jó. Ez így elsőre egy eléggé általánosított nézetnek tűnhet, de végső soron ez így van. Magyarországon, de igazából a világ jelentős részén elképzelhetetlen, hogy egy televíziós tinidrámában, 15-20 éves szereplőkkel megjelenjen a szexualitás, az alkohol, a cigaretta, vagy bármilyen kábítószer. Bár minden szülő próbálja "helyesen" nevelni a gyerekét, de az előbb-utóbb úgyis elkezd lázadozni. Van aki kevésbé, és van aki már-már életveszélyesen. Erről szól a kétszeres BAFTA díjas "Skins" című angol filmsorozat.

A műsor jelenleg a 4. évadját és a második generációját éli a szigetországban, itthon most kezdte el a Cool sugározni a 3. évadot. A második generáció azt jelenti, hogy a második évad végén (két lány, Effy és Pandora kivételével) lecserélték a teljes szereplőgárdát. Bevallom, én azt hittem, hogy az első két évad történeteit, érzéseit, és lendületét nem lehet überelni, de most, hogy kivégeztem a 3. évadot, be kell látnom: "Jaj, de még mennyire, hogy lehet, basszameg!".

Az amerikai idilli ideje lejárt. Nagyon idegesítő, hogy az a sztenderd, amit az egész világ majmol, Hannah Montanára, meg Dawson csökött haverjaira épül. A való életnek semmi köze ehez. A valóságban a fiatalok gimnazista korukban felpörögnek. "Semmi sem lehetetlen", meg "mindent a haverokért" és ez a mentalitás elvezethet odáig, hogy valaki a saját hányadékában fetrengve, heroin túladagolásban meghaljon 17 évesen, de akár klassz dolgok is kisülhetnek belőle. Ez függ az embertől, és a környezetétől. Szokták mondani, hogy mindenki más, de ebben a korban a különbségek sokkal élesebben jelen vannak. Mindenki egy külön sztori, egy külön film. Erre érzett rá nagyon jól Bryan Elsley és Jamie Brittain, a két készítő. Az összes epizód ki van hegyezve egyvalakire, aki a központi figurája lesz a cselekmény folyásának.

Ez a műsor felnyitotta a begyepesedett "modern" társadalom szemét, hogy a pia, a drog és a féktelen bulik mögött ott van a törődés, a szeretet, és a talpraesettség. Egyértelműen közelebb került a nagy "kinti" világ, az ennek a generációnak a "saját" világához. Szerintem túlzás nélkül állíthatom, hogy a harmadik évezred legjelentősebb televíziós produkciója ez.

Farmville

Több, mint 73 millió embernek van virtuális tanyája a Facebookon. Összehasonlítás képpen, a World of Warcraft -tal, ami elméletleg rekorder, "csak" 11 millióan játszanak. A szembetűnő különbségek egyértelműek, mint plédául hogy farmozni ingyenes, és kevésbé bonyolult, mint a WoW, de azt nagyon kevesen tudják, hogy mitől lehet egy ennyire egyszerű és néha már szinte gagyi játék ennyire népszerű.

A válasz a versenyszellemben rejtőzik. Minden embernek van egy veleszületett ösztöne, méghozzá az, hogy jobb legyen, mint a másik. Ezért vágnak fel az emberek a vagyontárgyaikkal, pl. sportkocsi, nagy ház, de ide tartozik az is, hogy a nők letagadnak a korukból, vagy felturbózzák magukat egy plasztikai sebésszel. Ezekkel mind-mind azt érik el, hogy jobbnak tűnjenek az embertársaiknál.
Farmville -ezni csak akkor érdemes, ha az embernek van legalább 5 szomszédja, de ismerek olyat, akinek ha jól tudom majdnem tízszer ennyi van. A farm fejlettségi szintjét az XP szám határozza meg. Minnél magasabb ez az érték, annál jobb az ember farmja.
Ha az ember szerzett szomszédokat, és nagyjából eldöntötte, hogy lesz a veteményes, elkezdhet gazdálkodni. Lehet mindenféle zöldséget, gyömülcsöt ültetni, lehet állatot tartani, vagy fát nevelni. Ezek pedig mind arra vannak, hogy XP -t gyűjtsünk. A lehetőségek tárháza ha nem is végtelen, de elég bő, ezért rengeteg módszer van arra, hogy az ember egyre feljebb, és feljebb kerüljön a szomszédai közül a listán.

Tehát ez a cél. A legjobbnak lenni, és legyőzni mindenkit. A Farmville sikere egy alapvető ősi emberi ösztönünkben rejlik, és arra készteti az átlag városi polgárt, hogy olyat csináljon, amit már talán generációk óta nem: KAPÁLJON!

Az vagy, amit megeszel

Kihasználnám az alkalmat, hogy mindenki az új évről, évtizedről beszél, mert fel szeretném hívni a figyelmet egy nagyon fontos és komoly problémára, ami valamiért mintha senkit nem érdekelne. A helyes étrendről és egyéb táplálkozási szokásokról beszélek. Tudom, a legtöbb ember most lövi ki a kis piros X -szel ezt az ablakot, én is ezt tenném, de gondoljunk bele: ha egészségtelen ételeket eszel, akkor végső soron te is egészségtelen leszel, és az üditők, meg a gyorskaja igenis egészségtelen. Kérdem én: szoktál üditőt inni, vagy/és gyorskaját enni? Ha a válasz nem, akkor neked eddíg tartott ez a cikk, de ha a válasz igen, akkor olvass tovább.

Nem fogok unalmas adatokat mondogatni, csupán elmesélem az én személyes sikeremet. Hiszen 3 hónapja teljesen leszoktam a cukros üdítőkről, és a gyorskajáról, és itthon is átszoktam az egészséges termékekre. Ez utóbbival kezdtem.

A bio dolgokat teljesen el kell felejteni. Ez az egész csak egy jó kis marketing fogás, amivel el tudnak adni 3200 forintért frissen facsart töklevet szárított algakivonattal, ami jól hangzik, de semmi értelme nincs. Viszont a különböző hiperszupermarketekben kapható előre csomagolt “hús”, vagy “zöldség” termékek a másik végletet képviselik. A kulcsszó egy kicsit gagyi, és néhány élethelyzetben méltán elfeledett hely, a piac, ahol termelőtől lehet venni a friss zöldségeket, gyümölcsöket, húst, tejet, mézet, tojást, kenyeret, mindent. Ráadásul néha még a teszkónál is olcsóbban. Fűszerekből is lehet élőt használni, és egy két cserepes kis növény a konyhában még jól is mutat. De az is jó praktika, ha veszünk friss fűszert, amit egy kis simítózáras tasakban tárolunk lefagyasztva, így sokáig eláll, és még mindíg jobb, mintha az ízzel telepumpált bolti fűszerkeverékek kerülnének az ételbe. De ilyen apróságok is számítanak, mint fehér helyett barna cukor (pl. ha beülünk valami kávézóba a haverokkal, akkor is mindíg barna cukrot kérek), piros helyett kék, vagyis csökkentett zsírtartalmú tej, tejföl, vagy vaj helyett margarin.

Ok, otthon már minden rendben, de mi van akkor, ha az utcán elkapja az embert az éhség. Tízből kilenc ember rávágná, hogy irány egy meki, de ezt el kell felejteni. Ahogy már feljebb is írtam, hónapok óta nem eszem semmi ilyesmit, és amikor a napokban megetettek velem pár szem sültkrumplit, akkor majdnem behánytam. Így, sok idő távlatából az emésztésem teljesen átszokott a normális ételekre, és konkrétan pár szem krumplitól megfájdult a hasam, és az íze is pocsék volt. Az ilyen kaják tele vannak pumpálva ízfokozókkal, sőt, szerintem függőséget okozó anyagok is vannak benne, nem is beszélve arról, hogy ami húsnak néz ki, az valójában darálék, amit még fasírtnak sem lehet nevezni. Van egy csomó, a témában idevágó film és könyv, amikről már korábban írtam a blogomban, ezeket ajánlom mindenkinek.

Végül pedig elmesélem, hogy mi történt a tegnap esti buliban, ami megmagyarázza ezt a cikket. Elfogyott minden alkoholmentes innivaló, ezért valaki lement a boltba, hogy vegyen valamit inni. Ugye hónapok óta nem ittam szinte üdítőt, mindíg vizet, vagy kávét iszok (amitől jogosan lehet azt hinni, hogy álszent duma ez az egész, de ezt elismerem). Ice teát vettek, és amikor belekortyoltam, majdnem kiköptem. Éreztem a tömény cukrot, ami oldott állapotában ott lötyög az összes szénsavas, és egy csomó szénsavmentes üdítőben. Megint előjött az a rossz érzés a gyomromban, amit a mekis sültkrumpli után is éreztem, és végülis emiatt a rossz élmény miatt írtam meg ezt a pár sort január első napján, hajnali ötkor…